Gárdonyban is folytatta országjáró körútját Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke, akinek ez már a sokadik megállója a „80 nap alatt körbejárjuk Magyarországot” nevű politikai túrán. A rendezvényen – a szokásokhoz híven – nem csak beszéd, hanem kötetlen kérdezz-felelek is zajlott, ahol a helyiek ezúttal sem fogták vissza magukat.
Az egyik kérdező például nem akármilyen témát dobott be:
„Elnök úr, ha megnyeri a választást, akkor beköltözik a Budai Várba?”
A kérdés nemcsak frappáns volt, hanem meglehetősen vidám pillanatokat is okozott – a közönségből többen felnevettek, talán elképzelve, ahogy Magyar Péter reggelente kávéval a Karmelita kolostor erkélyén nézi a Halászbástyát.
A politikus válasza meglepően rövid és higgadt volt:
„Ezen még nem gondolkodtam. Nem is én fogom eldönteni, hanem a politikai közösség.”
Miért pont a Budai Vár?
A kérdés nem véletlenül vetődött fel. Mint közismert, Orbán Viktor 2019 januárjában tette át miniszterelnöki székhelyét a Várban található Karmelita kolostorba. Korábban a mindenkori miniszterelnök dolgozószobája a Parlamentben volt, de a kormány döntése nyomán új korszak kezdődött.
A HVG egy 2017-es cikke szerint a Miniszterelnökség új épületének belső kialakítására a kormány mintegy 4 milliárd forintot különített el. Az új helyszín tehát nem csupán egy irodacsere, hanem szimbolikus és politikai üzenet is volt.
Március 15-én odaszúrt
Magyar Péter korábban, az idei március 15-ei ünnepi beszédében sem fogta vissza magát, amikor Orbán Viktorról beszélt. A beszédében a Karmelita palota „fura urának” nevezte a miniszterelnököt, utalva arra, hogy a politikai döntések és szimbólumok gyakran kéz a kézben járnak.
Lakcím a Várban? Egyelőre kérdéses
Az egyelőre csak félig komoly kérdés – miszerint Magyar Péter beköltözne-e a Budai Várba – rámutat arra, hogy a közélet szereplőinek döntései egyre inkább szimbolikus jelentőséggel is bírnak. A Tisza Párt elnöke diplomatikus választ adott, és hangsúlyozta, hogy ezek nem egyszemélyi döntések, hanem közösségi politikai viták tárgyai.
Addig is, míg a kampány el nem dönt mindent, biztosra vehetjük, hogy a kérdést még sokszor fel fogják tenni neki – legfeljebb majd már erkélyes kilátással.
